I. fejezet 5.

Sziasztoook :D kérlek titeket iratkozzatok fel és kommenteljetek :))


'Harry szemszöge'

Niallal nagy nevetés kíséretében indultunk a pad felé, mikor egyszer csak megtorpant.
-Mibaj haver?
-Nem megyünk inkább vissza a terembe? -kérdezte, miközben párszor a padunk felé nézett. Arra fordítottam tekintetem és olyat láttam, amire nem voltam kíváncsi. Lili és valami pózer ott nyalta falta egymást. Igazából nem túlzottan érdekelt az egész. Szép lány, de nem akarok tőle komoly dolgot. Egy éjjszakára pont jó lett volna.
-Nem kell -mondtam- menjünk oda a és üljünk le. Niall megvonta a vállát, majd továbbmentünk. Mikor  Liliék meghallották, hogy valaki leül a padra, eltolta magától a srácot és ránk nézett.
-Oh sziasztok fiúk -mosolygott - ő itt Stefan -mutatott a bájgúnárra.
-Harry -kezet nyújtottam a srácnak, majd folytattuk a beszélgetést Niallel

'Lili szemszöge'

Kicsit zavaró volt Harry jelenléte, úgyhogy szóltam Stefannak, hogy menjünk arrébb. Felálltunk, majd úgy döntöttünk, hogy egy kicsit csöndesebb helyre vonulunk. Kevés keresgélés után Stefan berántott egy ajtó mögé, amely a tesi szertárba vezetett. Nem habozott, rögtön a falnak nyomott és nyakamat kezdte csókolgatni. Hajába túrtam és még közelebb nyomtam magamhoz a fejét. Éreztem, hogy elmosolyodott, majd heves csókcsatába kezdtünk. Azt hiszem, idő közbe becsöngettek, de nem érdekelt. Most csak kettőnkre koncentráltam és arra ami éppen történik. Stefan keze felfedező útra indult. Elsőször csak fogdosott, majd a szoknyámat kezdte feltűrni.
-Stefan, ez a szertár -próbáltam értelmes mondatott kiejteni a számon, de nem állt le -hagyd abba! -próbáltam ellökni a kezét, de ereje ellen nem értem semmit.
-Nyugi baby, két perc és végzünk is -mondta teljesen elkábulva a vágytól.
-Elég lesz, engedj el!. szóltam rá már határozottabban.
-Nem!! -csuklómat a falhoz nyomta, majd szívni kezdte a nyakamat. Cselekednem kellet. Gondolkodás nélkül megrúgtam férfiasságát, mire ő a fájdalomtól odakapta a kezét, így elengedte kezeimet. Amilyen gyorsan tudtam, kirohantam az iskolából is. Küldtem egy S.O.S üzenetet Lucynak, hogy jöjjön a Starbucks-ba. Kb öt perc múlva, lihegve rontott be az ajtón.
-Mi olyan fontos, hogy irodalom óráról ki kell szököm? És különben is, miért nem vagy te is a suliba?
-Hosszú történet.
-Nem azért hívtál ki, hogy elmeséld?
És belekezdtem. Mindent elmeséltem neki elejétől egészen mostanáig.
-Hűű ekkora barmot! Remélem mostmár tényleg leszáll rólad -fogta meg kezem Lucy az asztal tetején, és bíztatóan megszorította azt -mert ha nem, velem gyűlik meg a baja! -mondta komoly arccal, mire mindketten felnevettünk.
-Menjünk vissza a suliba -tanácsoltam, majd elindultunk.