Otthon semmihez és senkihez nem volt kedvem. Lucy hagyott a telómon tíz nem fogadott hívást, de nem érdekelt. Biztos aggódott. Miután annyit sírtam, hogy nem maradt könnyem, úgy döntöttem, hogy facebookozok és twitterezem. Kár volt. Ahogy beléptem, láttam hogy Britany állapota 'egyedülálló'ról 'kabcsolatban'ra váltott. Amikor azt hittem nem tudok tovább sírni, mégis tudtam.
Összetörtem. Ez annyira elképesztő. Hogy szerethettem meg őt ennyire? Fájt, és ezzel nem tudtam mit tenni.
'Harry szemszöge'
Láttam Lilin, hogy rosszul érintette. Tudom, hogy úgy tett mint akit nem érdekel, de érdekelte. Viszont miután láttam, hogy azzal a Stefan nevezetű palival csókolózik, úgy döntöttem, hogy akkor én is találok valakit. Még akkor is, ha az egy ostoba liba. Már két nap telt el azóta, hogy láttam őket együtt, de azóta semmi. Talán mégsem járnak. De az túl átlátszó lenne, ha dobnám Britanyt és őt sem akartam megbántani. Úgy döntöttem, hogy átmegyek Lilihez.
Bekopogtam az ajtón, de nem nyitotta ki senki. Álldogáltam vagy húsz percet, mikor Lucyt láttam a távolból közeledni.
-Szia Lucy! Nem tudod, hogy Lili hol van? -kérdeztem tőle és reméltem tudja a választ.
-Nem akar látni téged -kerülte a tekintetem, így megfogtam a karját és magamhoz fordítottam.
-Mond el hol van! Beszélni akarok vele.
-Sajnálom -mondta, majd gyorsan besietett az ajtón. Amíg nyitva volt, láttam, hogy megy a TV. Tehát Lili nagyon is otthon volt. Már csak azt kellene kitalálnom, hogy hogyan jussak be a házba. Elkezdtem körbejárni a kertet, majd megláttam egy pince lejáratot. Nem gondolkoztam, azonnal kinyitottam és lesiettem a létrán. A sötétben nem igazán láttam, tehát tapogatózni kezdtem. Olyan öt perc alatt meg is találtam a lépcsőt ami a házba vezet. A feljáró tetején az ajtó nyitva volt. Az volt a gáz, hogy amikor kinyitottam, két szem pár szegeződött rám, ugyanis a feljáró a TV mellett ért véget.
-Te mit keresel itt? -ordított rám Lili kicsit kikelve magából.
-Beszélnünk kell.
-Nem fogunk mi beszélgetni, Styles -goromba volt, de nem adhattam fel.
-De muszáj.
-Na jó. Három percet kapsz. Gyere! -megfogta a kezem és felrángatott a lépcsőn. Lucy gyilkos pillantásokat vetett ránk, de nem zavart.
'Lili szemszöge'
-Mit akarsz? -kérdeztem tőle nem túl kedvesen. Leült az ágyamra, mintha otthon lenne.
-A múltkori félreértést akarom tisztázni.
-Figyelj Harry! Láttam amit láttam. Együtt vagy Britanyvel, ezzel semmi gond -itt felállt és közelebb jött- én nem rajongok érted egy cseppet sem. A zenétek jó, de ennyi -Hazza mosolyogva bólogatott és hümmögött, de közbe egyre közelebb jött. Mikor legközelebb észbekaptam, már a leheletünk egybeolvadt. Sóhajtottam egyett, amely hatására Harry kicsit eltolta a fejemet, majd a szemembe nézett, hogy mit szólok a dologhoz. Tudtam, hogy meg akar csókolni. Magam sem tudom mi irányított, de én tettem meg a következő lépést. Ajkaink összeértek és én annyira belevesztem a forró csókunkba, hogy lélegezni is elfelejtettem.
Egyszer csak valaki benyitott.
-Úramisten. Jajj, bocsánat. Nem akartam zavarni. Már megyek -szabadkozott Lucy, de itt már elmúlt a kettőnk közti kapcsolat. Hazza rám mosolygott és megsimította az arcom. Tekintetünk egy pillanatra összefonódott. Majd egy puszit nyomott a homlokomra és kiment az ajtómon. Ott maradtam egyedül, tanácstalanul és szerelmesen.
