I. fejezet 9.

Bocsánat, hogy csak most tudtam részt hozni.!! Ezentúl igyekszem két naponta, vagy akár naponta, de van amikor nem tudok géphez jutni. De itt egy új rész, ami most hosszabb lett. :) És köszönöm a két kommentet!! :D Puszi

'Lili szemszöge'


Megcsókolt! Ez annyira hihetetlen. Semmi másra nem tudok gondolni. Nekidőltem az ajtónak és a földre csúsztam, Ha akartam volna se tudtam volna letörölni a vigyort a képéről. Újra és újra lejátszottam a jelenetet magamban. Lépteket hallottam a lépcsőn, úgyhogy gyorsan felálltam és igazítottam a hajamon ami... khm... kócos lett.
-Minden rendben? - nyitott be Lucy kopogás nélkül. Arcán nem láttam túl nagy örömöt.
-Persze. Miért ezek után mi bajom lenne?
-Barátnője van!!! - Lucy kiabált velem - barátnője Lili!!! Felfogta? Ilyet nem csinálhat. Hogy képzeli, hogy egyszer csak ideállít és megcsókol? És te hogy képzeled, hogy engeded is neki? Nem fogja dobni Britanyt, ezt te is jól tudod. Csalódtam benned.
Becsapta maga után az ajtót, és hallottam, hogy a bejárati ajtó is záródik. Könnyek szöktek ki a szememből. Igaza volt. Tudom, hogy nem kellett volna, de szeretem. Holnap beszélek vele az iskolában és tisztázom vele a dolgokat.

'másnap'

Lucy nem szól hozzám. Nem értem, hogy ő most miért játsza a sértődöttet. Csalódott bennem? Lehet. Hibáztam? Biztosan. De ő is ezt tette volna. Ilyen és hasonló gondolatokkal sétáltam fel a suli lépcsőjén tök egyedül. Igyekeztem kerülni a tekinteteket, nehogy észrevegyék sírástól dagatt szemeim. Ahogy beértem a suliba, Lucyt láttam az egyik terem ajtajában Bennel beszélgetni. Éppen nevettek valamin. Ehy pillanatra találkozott barátnőmmel a tekintetünk, de olyan lesajnálóan nézett, hogy az már kínos volt. Tekintetem inkább elkaptam, mert úgy érzetem mindjárt sírok. Tehát így állunk. Ha ő is ilyen lesz, én is. Így megsértődni azért, mert Harryvel smároltam? Úramisten. A felismerés villámcsapásként ért. Lehet Lucynak tetszik Harry? Hogy én erre eddig miért nem gondoltam... Ez mindent megymagyarázna. De azthiszem, majd Hazza eldönti, hogy kit és mit akar. A mosdóba vezető folyosón Niallel ütköztem össze
-Istenem, ne haragudj. Olyan szerencsétlen vagyok - mondta, mert látta, hogy a karomat dörzsölgetem. Igen, eléggé fájt.
-Ugyan semmiség. Én is figyelhettem volna jobban - a tekintetnét enyébe fúrta és elmosolyodott.
-Nem lenne kedved velem ebédeli? - majd kiugrottam a bőrömből örömömben.
-Első vagy a második ebédszünet?
-Első. Tudod hol szoktunk ülni - kacsintott, majd elment. Miután a mosdóban összeszedtem magam, magabiztosabban indultam el a kémialabor felé. Úgy döntöttem, beszélek Lucyval. Csak ezzel egy baj volt. Elült mellőlem. Egy barna hajú lány ült a helyén.
-Szia -szólítottam meg - ideülhetek?
-Pesze nyugodtan -mosolygott rám - Jade -nyújtotta felém a kezét.
-Lili - miután bemutatkoztunk, beszélgetni kezdtünk. Mint kiderült, Jade három házzal odébb lakik aminek nagyon örültem. Az egész kémia órát végig sms-eztük. Örülök, hogy összebarátkoztam valakivel. Egész nap együtt voltunk és beszélgettünk. Nagyon megkedveltem, éppen ezért elhívtam őt is, hogy ebédeljen velünk, mikor egyszer csak megállt.
-Jade, jól vagy? - visszasétáltam, hozzá, majd megfogta a vállam.
-Te Niall Horannal fogsz ebédelni? - rázta a vállam én pedig csak nevettem - és engem is hívtál? - itt már ugrált is. Nagyon bepörgött, amin én jót szórakoztam, és azt hiszem a folyosón elsétáló emberek is.
-Igen igen, úgyhogy siess.
-De várj - torpant meg újra - jól nézek ki? - kérdezte félénken, majd elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy. Na gyere - megragadtam a kezét és rohanni kezdtünk. Kikértük az ebédet, majd elkeztük keresni Niallt. Vadul integetett az ebédlő túloldalán. Egyedül ült, ami miatt megnyugodtam.
-Sziasztok - köszönt Niall, mikor odaértünk.
-Niall, ő itt Jade.
-Szia Jade -felállt, és adott két puszit neki. Szekény újdonsült barátnőm mozdulni nem tudott, és rák vörös lett a feje. Meglöktem, hogy jelezzek neki. Szerencsére észbe kapott és leült. Elkezdtünk enni, miközben csak szimplán ismerkedtünk.



















Nagy hangzavar jött a bejárat felől. Harry bandája volt. Britany még mindíg ott virított Hazza mellett. Egy apró külömbség volt. Lucy is ott volt velük. Egy lánnyal beszélgetett. Harry körülnézett, majd megállapodott a tekintete rajtam. Elmosolyodott, és szólt a többieknek, hogy jöjjenek.
-Szabad? - kérdezte szemtelenül pimasz mosollyal.
-Persze, gyertek csak - mondta nekik Niall helyettem. Pedig én nem láttam itt szívesen. Jade bátorítóan rámmosolygott. Mivel elmeséltem neki az egész Hazzás dolgot, tudta, hogy nem örülök annak, hogy itt van. Nem igazán figyeltem a beszélgetésükre, és ahogy láttam Jadet sem kötötték le túlságosan a történetek.
-És te Lili? - kérdezte Harry, de én azt sem tudtam miről van szó.
-Bocsi nem figyeltem.
-Azt kérdeztem, hogy te mit csináltál tegnap este.
Na ez mindennek a teteje. Azt, hogy megcsókol és utána nem szakít Britanyval még elfogadom. De van pofája rákérdezni, hogy mi történt?
-Ohh nem is tudom - felálltam és ordítani kezdtem - valaki a pincén keresztül bejutott a lakásomba. Én hülye pedig megengedtem neki, hogy megmagyarázza a történteket. Természetesen nem magyarázott meg semmit, csak megcsókolt - itt már az egész ebédlő felénk fordult. Még a konyhás is minket nézett - emlékszel? És most még van pofád megkérdezni, hogy mit csináktam tegnap? - megfogtam a maradég ebédemet és ráborítottam. Mindenki nevetett. Mikor körbenéztem, láttam, hogy néhányan fényképeket is készítettek. Harry megszólalni nem tudott. Niall és Lucy nevettek, aztán újabb esemény zajlott le.
-Megcsókoltad ezt a lényt? - csattant ki Britany is - pont őt? Hogy néz már ki? -sipította.
-Britany, te is tudod, hogy ez nem igaz.
-Méghogy nem? Te utolsó szemét!!! - rikácsolta Britany, majd az ő ebédje is Hazzán landolt. Annyira nevetett mindenki, hogy szerintem az egész iskolában hallani lehetett.
-Rohadj meg Harry Styles - mondtam neki, majd Jadevel együtt elindultunk kifelé. Az egész ebédlő tapsolt és füttyögött nekünk. Ha másért nem, ezért biztosan megérte.
Matek óra után a mosdóban beszéltük át Jadevel az étkezőben történteket, mikor a hangosbemondóbol a nevemet hallottam. Az igazgatóiba hívtak, de nem csak engem. Britanyt, Niallt, Jadet és még két lányt hívtak. A többiek már ott ültek az iroda előtt és várták, hogy behívják őket. Harry hajából még mindig néhány salátadarab lógott, amin önkéntelenül is elnevettem magam.

Miután keserves két órát hallgattuk az igazgató fejmosását, elmehettünk. Megúsztuk mindenféle büntetés nélkül. Jadevel begbeszéltük, hogy a matekkorepetálása után és az én pompom válogatásom után elmegyünk valahova.

I. fejezet 8.

Ismét szeretném megköszönni a kommenteket :D nagyon örülök, hogy tetszik. Iratkozzatok fel és kommenteljetek :) xx


Otthon semmihez és senkihez nem volt kedvem. Lucy hagyott a telómon tíz nem fogadott hívást, de nem érdekelt. Biztos aggódott. Miután annyit sírtam, hogy nem maradt könnyem, úgy döntöttem, hogy facebookozok és twitterezem. Kár volt. Ahogy beléptem, láttam hogy Britany állapota 'egyedülálló'ról 'kabcsolatban'ra váltott. Amikor azt hittem nem tudok tovább sírni, mégis tudtam.

Összetörtem. Ez annyira elképesztő. Hogy szerethettem meg őt ennyire? Fájt, és ezzel nem tudtam mit tenni.

'Harry szemszöge'

Láttam Lilin, hogy rosszul érintette. Tudom, hogy úgy tett mint akit nem érdekel, de érdekelte. Viszont miután láttam, hogy azzal a Stefan nevezetű palival csókolózik, úgy döntöttem, hogy akkor én is találok valakit. Még akkor is, ha az egy ostoba liba. Már két nap telt el azóta, hogy láttam őket együtt, de azóta semmi. Talán mégsem járnak. De az túl átlátszó lenne, ha dobnám Britanyt és őt sem akartam megbántani. Úgy döntöttem, hogy átmegyek Lilihez. 

Bekopogtam az ajtón, de nem nyitotta ki senki. Álldogáltam vagy húsz percet, mikor Lucyt láttam a távolból közeledni.

-Szia Lucy! Nem tudod, hogy Lili hol van? -kérdeztem tőle és reméltem tudja a választ.

-Nem akar látni téged -kerülte a tekintetem, így megfogtam a karját és magamhoz fordítottam.

-Mond el hol van! Beszélni akarok vele.

-Sajnálom -mondta, majd gyorsan besietett az ajtón. Amíg nyitva volt, láttam, hogy megy a TV. Tehát Lili nagyon is otthon volt. Már csak azt kellene kitalálnom, hogy hogyan jussak be a házba. Elkezdtem körbejárni a kertet, majd megláttam egy pince lejáratot. Nem gondolkoztam, azonnal kinyitottam és lesiettem a létrán. A sötétben nem igazán láttam, tehát tapogatózni kezdtem. Olyan öt perc alatt meg is találtam a lépcsőt ami a házba vezet. A feljáró tetején az ajtó nyitva volt. Az volt a gáz, hogy amikor kinyitottam, két szem pár szegeződött rám, ugyanis a feljáró a TV mellett ért véget.

-Te mit keresel itt? -ordított rám Lili kicsit kikelve magából.

-Beszélnünk kell.

-Nem fogunk mi beszélgetni, Styles -goromba volt, de nem adhattam fel.

-De muszáj.

-Na jó. Három percet kapsz. Gyere! -megfogta a kezem és felrángatott a lépcsőn. Lucy gyilkos pillantásokat vetett ránk, de nem zavart.

'Lili szemszöge'

-Mit akarsz? -kérdeztem tőle nem túl kedvesen. Leült az ágyamra, mintha otthon lenne. 

-A múltkori félreértést akarom tisztázni.

-Figyelj Harry! Láttam amit láttam. Együtt vagy Britanyvel, ezzel semmi gond -itt felállt és közelebb jött- én nem rajongok érted egy cseppet sem. A zenétek jó, de ennyi -Hazza mosolyogva bólogatott és hümmögött, de közbe egyre közelebb jött. Mikor legközelebb észbekaptam, már a leheletünk egybeolvadt. Sóhajtottam egyett, amely hatására Harry kicsit eltolta a fejemet, majd a szemembe nézett, hogy mit szólok a dologhoz. Tudtam, hogy meg akar csókolni. Magam sem tudom mi irányított, de én tettem meg a következő lépést. Ajkaink összeértek és én annyira belevesztem a forró csókunkba, hogy lélegezni is elfelejtettem. 

Egyszer csak valaki benyitott.

-Úramisten. Jajj, bocsánat. Nem akartam zavarni. Már megyek -szabadkozott Lucy, de itt már elmúlt a kettőnk közti kapcsolat. Hazza rám mosolygott és megsimította az arcom. Tekintetünk egy pillanatra összefonódott. Majd egy puszit nyomott a homlokomra és kiment az ajtómon. Ott maradtam egyedül, tanácstalanul és szerelmesen.

I. fejezet 7.

Nagyon szépen köszönöm az új kommenteket. Örülnék, ha most is kapnék kommenteken és néhány feliratkozót. Holnap sajnos nem tudok új részt hozni, de ma lehet lesz még egy. :D




-Igen? -szóltam bele bizonytalanul a telefonba-
-Harry!! -örült a lány a vonal túlsó végén-hogy aludtál?
-Köszönöm, jól.
-Jajjj úgy hallom nem vagy valami jókedvű -nyávogta, én pedig legszívesebben rácsaptam volna a telefont annyira idegesített -akkor áll a mai találkozó?
-Hát, eléggé rosszul vagyok, de ha gondolod gyere át .válaszoltam, amin még én is meglepődtem. Letettem a telefont mielőtt válaszolhatott volna. Miért csinálom ezt? Miért hívtam ide? Nem baj. Ha nagyon gáz a csaj, majd valami ürügyet keresek és elzavarom.

Egy óra múlva csengettek. Kedvtelenül botorkáltam le a lépcsőn. Mikor kinyitottam az ajtón, az a lány állt ott.
-Harryyyyyy!!!! -sipítozott erősebben és vékonyabban mint a telefonban -de jó hogy látlaaaaak -majd a nyakamba ugrott és nevetett. Huh..tuti, hogy nem kerek.
-Inkább gyere be, oké?
Leültünk a konyhába. Amíg kávét főztem a lány csak mesélt. Mondta az unalmasabbnál is unalmasabb történeteit, de legalább nem gondoltam arra a csajra a suliból.
-Hahóóóó Harry, figyelsz? -integetett bamba arccal az enyém előtt.
-Persze. Mit is kérdeztél?
-Azt, hogy van-e kedved folytatni, amit tegnap este megzavartak.
-Hogy mi? -fogalmam sem volt arrúl, hogy mit hord ez itt össze -miért, mit zavartak meg?
-Nem emlékszel? Éppen a kanapén feküdtünk és nagyon egymásra koncentráltunk, mikor valaki kopogott. Próbáltalak visszatartani, de azt mondtad, lehet fontos. Szóval kinyitottad az ajtót és valami barna hajú lány volt ott, aki téged keresett. Azt mondta, hogy meg akar beszélni veled valamit, mire én kimentem a magamra tekert takaróban. Úgy emlékszem vigyorogva átkaroltál, mire a lány elszaladt.
-Mi? -nem hittem a fülemnek. Mint kiderült Britanyninek hívták a csajt, újra elmondta. Én ledöbbenve hallgattam még egyszer a történetet.

'Lili szemszöge'

Egy újabb átsírt éjjel után, amit legjobb barátnőm, Lucy is végig virrasztott, nem voltam szomorú. Egy ideje Directioner vagyok, de az, hogy egy iskolába járok Harryvel, ráébresztett, hogy nem olyanok mint a riportokban, klippekben vagy interjúkban. Ez van.

A suliban komótosan sétálgattam a folyosón. Lucyt megkértem, hogy kicsit hagyjon egyedül, aki addig azzal a sráccal kezdett el beszélgetni, akivel a büfénél ismerkedett össze. Ben jófejnek tűnik és passzolnának is Lucyvel. Éppen az egyik lépcsőfokon ültem, mikor egy hangos társaság közeledett. Felnéztem, majd észrevettem, hogy ez Harry és Niall társasága. Harry annak a lánynak a kezét fogta, akivel tegnap együtt fetrengett. A csaj, Britany a suli cicababája. Ez alatt az egy hét alatt már hallottam róla érdekes sztorikat. Állítólag úgy került be a suliba, hogy az anyja lefeküdt az igazgatóval Őszintén szólva ezen nem lepődnék meg, hiszen a lánynak nem nagyon terjed tovább a gondolkodása a sminken, ruhákon és a facebookon túl. Miközben elsétáltak mellettem, Britany mégjobban Hazza oldalához nyomult, hogy az értésemre adja: ő jár vele és nem én. Ez eléggé egyértelmű volt már tegnap este is. Csak egy baj volt...menthetetlenül beleszerettem Harrybe. Soha az életbe nem lesz akkora szerencsém, hogy pont Ő engem választ. Ez örökké egy álom marad...egy szép álom. Mikor már kellő távolságban voltak, utat engedtem könnyeimnek. Nem bírtam itt maradni, bementem az orvosiba és egy idétlen ürüggyel hazaindultam.

I. fejezet 6.

Köszönöm szépen a  kommenteket. Nagyon jól esik, hogy tetszik!! :D

Mikor visszaértünk a suliba, éppen szünet volt. A szekrényünkhöz indultunk, mikor Harry sétált el mellettünk. Intettem neki, de csak egy lesajnáló pillantással ajándékozott meg. Hát kössz...tényleg jól esett. Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet, de nem is érdekel.

'Harry szemszöge'

El fogom őt felejteni. Könyörgöm, hisz még a nevét sem tudom. Ráveszem a srácokat, hogy menjünk este bulizni. Küldtem is egy sms-t a többieknek, hogy keressenek valami jó helyet. Természetesen beleegyeztek, így izgatottan vártam az estét. Órák után Niallal siettünk haza, hogy összekészüljünk. Egy sima fekete felsőt vettem fel farmerral. Olyan kilenc körül átértek Zaynék is és el is indultunk. Olyan közel volt a szórakozó hely, hogy gyalog is csak tíz perc alatt értünk oda. Legalább így részegen is hazatalálok. Igaz, holnap iskola, de nem érdekel. Ma nem. Ahogy beértünk a pulthoz indultam és rendeltem egy vodkát. Hamar ledöntöttem, majd kértem még egyet. Ez így ment addig, amíg már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Zayn egy vörös hajú mini ruhás lánnyal smárolt a tánc téren, Niall valamit evett, Louis pedig egy csajjal táncolt. A többieket nem láttam. Úgy döntöttem, hogy felállok, de azonnal megszédültem úgyhogy inkább folytattam az iszogatást. Leült mellém egy csaj, aki egy ideig csak nézett majd megszólalt:

-Harry? Harry Styles?

-Ömmm igen. Azt hiszem Harry vagyok -mondtam kicsit bizonytalanul a sok pia miatt.

-Hú..táncolunk?

-Ja, persze. 

Karon ragadtam, majd elindultunk. Eléggé szédültem, de nem volt olyan vészes. Az estém folytatásán gondolkoztam és hogy mi lesz kettőnk között ezzel az őrjítően csinos lánnyal.

-Hogy hívnak? -kérdeztem, hisz azt se tudtam ki ő.

-Britany.

-Szép név. Volt egy Britany nevű kutyám -hogy ez hogy jött, azt nem tudom, de kicsúszott a számon. Sose volt kutyám. Mindíg is macskás voltam.

-Komolyan? Nekem is van egy kutyám, de nincs neve. 

Nem értem miért beszélgetünk a kutyákról. Szerintem benne is volt már alkohol rendesen. Elegem lett, így megcsókoltam. Vissza csókolt, szóval nem volt probléma. Egyre hevesebben smároltunk, mikor levegő hiányában odébb toltam.

-Lenne kedved átjönni hozzám? -kérdeztem reménykedve, hogy szép estém lesz. Legnagyobb örömömre igent mondott. Megfogtam a kezét és elindultunk kifelé. Mikor kiértünk a sötét utcára, elgondolkoztam. Merre van az a hozzám?

-Na mi lesz? -kérdezte Britany türelmetlenül

-Elfelejtettem merre lakom.

Britany csak pislogott rám nagy szemekkel, majd kitört belőle a nevetés. Annyira nevetett, hogy szinte már sírt.

-Gyere. Menjünk vissza a klubba -mondta, és én jó ötletnek találtam. Iszogattunk, beszélgettünk és elvoltunk. 

Az ébresztőm szólt reggel fél hétkor. Kinyomtam, majd lüktető fejjel bújtam vissza a takaró alá. Fogalmam sincs, hogy hogyan és mikor jutottam haza, de otthon vagyok. Pár perc fetrengés után úgy döntöttem, hogy ma nem megyek suliba. 

Mikor legközelebb felkeltem, már délután kettő óra volt. Kicsit meglepődtem, amikor egy új háttérkép volt beállítva a mobilomon. 

Ki ez a csaj? Rádöbbentem, hogy semmire sem emlékszem. Annyit tudok, hogy sokat ittam. Ez gáz. Csörgött a telóm, és az a csaj volt a hívóképen, aki a hátteremen is. 

I. fejezet 5.

Sziasztoook :D kérlek titeket iratkozzatok fel és kommenteljetek :))


'Harry szemszöge'

Niallal nagy nevetés kíséretében indultunk a pad felé, mikor egyszer csak megtorpant.
-Mibaj haver?
-Nem megyünk inkább vissza a terembe? -kérdezte, miközben párszor a padunk felé nézett. Arra fordítottam tekintetem és olyat láttam, amire nem voltam kíváncsi. Lili és valami pózer ott nyalta falta egymást. Igazából nem túlzottan érdekelt az egész. Szép lány, de nem akarok tőle komoly dolgot. Egy éjjszakára pont jó lett volna.
-Nem kell -mondtam- menjünk oda a és üljünk le. Niall megvonta a vállát, majd továbbmentünk. Mikor  Liliék meghallották, hogy valaki leül a padra, eltolta magától a srácot és ránk nézett.
-Oh sziasztok fiúk -mosolygott - ő itt Stefan -mutatott a bájgúnárra.
-Harry -kezet nyújtottam a srácnak, majd folytattuk a beszélgetést Niallel

'Lili szemszöge'

Kicsit zavaró volt Harry jelenléte, úgyhogy szóltam Stefannak, hogy menjünk arrébb. Felálltunk, majd úgy döntöttünk, hogy egy kicsit csöndesebb helyre vonulunk. Kevés keresgélés után Stefan berántott egy ajtó mögé, amely a tesi szertárba vezetett. Nem habozott, rögtön a falnak nyomott és nyakamat kezdte csókolgatni. Hajába túrtam és még közelebb nyomtam magamhoz a fejét. Éreztem, hogy elmosolyodott, majd heves csókcsatába kezdtünk. Azt hiszem, idő közbe becsöngettek, de nem érdekelt. Most csak kettőnkre koncentráltam és arra ami éppen történik. Stefan keze felfedező útra indult. Elsőször csak fogdosott, majd a szoknyámat kezdte feltűrni.
-Stefan, ez a szertár -próbáltam értelmes mondatott kiejteni a számon, de nem állt le -hagyd abba! -próbáltam ellökni a kezét, de ereje ellen nem értem semmit.
-Nyugi baby, két perc és végzünk is -mondta teljesen elkábulva a vágytól.
-Elég lesz, engedj el!. szóltam rá már határozottabban.
-Nem!! -csuklómat a falhoz nyomta, majd szívni kezdte a nyakamat. Cselekednem kellet. Gondolkodás nélkül megrúgtam férfiasságát, mire ő a fájdalomtól odakapta a kezét, így elengedte kezeimet. Amilyen gyorsan tudtam, kirohantam az iskolából is. Küldtem egy S.O.S üzenetet Lucynak, hogy jöjjön a Starbucks-ba. Kb öt perc múlva, lihegve rontott be az ajtón.
-Mi olyan fontos, hogy irodalom óráról ki kell szököm? És különben is, miért nem vagy te is a suliba?
-Hosszú történet.
-Nem azért hívtál ki, hogy elmeséld?
És belekezdtem. Mindent elmeséltem neki elejétől egészen mostanáig.
-Hűű ekkora barmot! Remélem mostmár tényleg leszáll rólad -fogta meg kezem Lucy az asztal tetején, és bíztatóan megszorította azt -mert ha nem, velem gyűlik meg a baja! -mondta komoly arccal, mire mindketten felnevettünk.
-Menjünk vissza a suliba -tanácsoltam, majd elindultunk.

I. fejezet 4.

    Sziasztok. Nem tudom, hogy hányan olvassátok a blogomat, de kérlek szépen kommenteljetek, hogy tudjam, jó-e amit csinálok :D Szeretnék egy társ írót is, úgyhogy arra is várok jelentkezőket :Dd

       

Már javában tartott a film, de egy percet sem voltam képes figyelni. Csak néztem azt a barna hajú lányt ahogy mozog, ahogy a haját felköti, mert gondolom belelógott a szemébe. Amikor felnevetett, elmosolyodtam. Egy darab gumicukor landolt a bal combomon. A srácok felé néztem, akik mutogatták, hogy dobjam oda a csajokhoz. Elvigyorodtam és előredobtam a béka alakú gumicukrot. Pechemre a szöszit találtam el, aki csak odakapott a fejéhez, de nem nézett hátra.

-Béna vagy tesó - röhögött rajtam Louis - ezt figyeld. És eldobott egy egész zacskónyi gumimacit. Az előttünk lévő négy-öt sor kapott az édességből rendesen. Annyira nevettem a szitun, hogy a könnyem is kicsordult. A terem minden irányából rossz indulatú megjegyzések röpködtek felénk. Legalább felráztuk a dolgokat. A két lány mit sem törődve az egésszel összeszedték az ölükbe hulló cukrokat és hátradobták felénk. Vajon tudják, hogy mi vagyunk? Nem hinném...ahhoz túl bátrak. Az egyik maci a szememet találta el, amitől kb 2 percig nem bírtam kinyitni azt. 

-Ez a háború vérre megy -mondtam mire a fiúk ''húúúúú''-ztak egy sort. Felálltam, és egy sorral előrébb ültem, pont a lányok mögé. A kólámból felszívtam egy keveset a szívószálamba, majd a barna fölé tartottam azt, és szépen lassan elkezdtem a tarkójához belecsöpögtetni az üditőt. Felsikoltott, felugrott a helyéről és rám nézett. Küldtem felé egy önelégült mosolyt, majd visszavánszorogtam a helyemre. Lepacsiztam Liamékkel és folytattuk a filmnézést. Mikor már a stáblista forgott, elkezdtünk összecuccolni. A lányok már sehol nem voltak. Mind az öten hazamentünk pihenni és készülni holnapra.

'Lili szemszöge'

Nem igazán kötött le ez a film. Nem volt rossz, de a többi része sokkal jobb volt. Viszont Harry annál inkább lekötött. Azok a zöld  szemek. Istenem, teljesen beleveszek amikor rám néz. De ő menő,  tökéletes, aranyos, vicces és szexi. Soha nem járna egy olyan lánnyal, mint én. Ezen gondolatok kíséretében sétáltunk haza Lucyval, ugyanis ma is nála alszom. Lefürödtünk, vacsoráztunk és már le is feküdtünk aludni. Kb hajnali három lehetett, amikor valaki dobálta az ablakot. Odasétáltam és kinyitottam. Ott állt teljesen egyedül az út közepén. Nem értettem mit keres itt, hisz holnap úgyis látni fogom és akkor is simán hozzám szólhatna ha akarna valamit.

-Felmehetek? -kérdezte Stefan eléggé hangosan.

-Cssssss! Felkelted az összes szomszédot. Mit keresel itt? -érdeklődtem.

-Látni akartalak.

-Minek? Ott van neked Hope. Őt akard látni, ne engem -közöltem vele mérgesen és már csuktam volna be az ablakot, mikor újra megszólalt.

-Hiányzol. -ezt nem tudtam elengedni a fülem mellett. Annak ellenére, hogy megcsalt nem is egyszer, még valahol szerettem őt. Tudom, hogy nem kellene, de ő volt nekem az első minden téren. 

-Komolyan?

-Igen. Minden nap gondolok rád. És most, hogy egy osztályba járunk ismét, és megint minden nap látni foglak, nem bírnám ki, ha nem lennél a barátnőm.

-És Hope? -kérdeztem gyanakodva.

-Már nyár közepe óta nem vagyunk együtt -ezt akartam hallani. Boldog voltam. Felnevettem és közöltem vele, hogy mostmár menjen haza aludni, majd holnap mindent megbeszélünk. Levakarhatatlan vigyorral feküdtem vissza az ágyba és aludtam el egy szempillantás alatt.

Szokásosan a One Way Or Another ébresztett, és így eszembe juttott Harry. De hisz nekem ő kell, nem pedig Stefan...de nem tudok neki ellenállni, és lehet nem is akarok. Elkezdtem készülődni, majd Lucy is lassan elment zuhanyozni. Ma reggel volt időnk elmenni a Starbucksba, így egy-egy jegeskávé és süti kiséretében sétáltunk be a suliba. Kinyitottam a szekrényem, hogy kivegyem a könyveket, mikor egy levelet pillantottam meg, amiben ez állt: 

    "Nagyon örülök annak, hogy tegnap éjjel meglátogattalak. Minden szó igaz amit akkor mondtam. Szeretném, ha adnál nekem még egy esélyt. Gyere ebédszünetbe a padhoz legközelebbi fához. Én ott leszek. 

                  Stefan xx "

-Ezt nézd Lucy -nyújtottam oda neki a levelet. Gyorsan végig olvasta, majd elmosolyodott.

-De cuki! -mondta- és te mit akarsz?

-Nem tudom. Szerinted mit tegyek?

-Szereted őt? -kérdezte, és közben figyelte a reakciómat. Nagyot sóhajtottam.

-Igen Lucy. Szeretem. -vallottam be neki érzéseimet, mire ő megölelt.

-Akkor ne gondolkozz azon, hogy mit akarsz.

Besétáltunk a terembe, majd intettem Stefannak és leültünk. Eléggé nyugisan teltek az óráink. Lassan a tanárok kezdik unni a nyári élménybeszámolókat. Nem csodálom, hisz minden sztorit hallott már mindenki. 

Szinte mindenkit fellöktem, annyira igyekeztem a 'találkára'. Lucy mondott pár bátorító szót, majd beállt a büfé sorába egy fiú mögé, akivel el is kezdtek beszélgetni. Mikor kiléptem az udvarra, azonnal megpillantottam Stefant, ahogy ül a fűben és a telefonján ügyködiki. Elindultam felé, majd mikor észrevett mosolygott, eltette a telefonját és elindult felém. Mikor alig két méter volt kettőnk között mindketten megálltunk. Kérdő tekintettel nézett rám, mire én csak kuncogva lehajtottam a fejem. Mikor felnéztem, már csak pár centi volt kettőnk között. Mielőtt észbekaphattam volna, a derekamnál fogva közelebb húzott és megcsókolt.

I.fejezet 3.

'Harry szemszöge'

Kiléptem az udvarra és felkaptam a napszemüvegem. Körbenéztem, hátha jött valami formás csaj a suliba. Nem igazán láttam senkit, aki felkeltette volna az érdeklődésem, így elindultam, hogy leüljek a szokásos helyemre. Ám ültek ott.
-Bocsi itt mi szoktunk ülni a haverommal, Niallal.-mondtam nekik, hátha veszik a lapot és odébb mennek. A két lány köpni nyelni nem tudott a meglepődöttségtől. Gondolom feltűnt nekik, hogy ki vagyok.
-Hahóóóó!!-szóltam nekik ismét, mire a barna hajú lány felpattant és elfutott. Eléggé formás volt mit ne mondjak. Hű társa azonnal utánaszaladt. Utánuk fordultam, de csak annyit láttam, hogy Niall ráborítja szegény szöszire az uzsonnáját. Ilyen messziről nem hallottam, de láttam hogy a két lány teljesen ledöbbenve mered Niallre. Barátom adott egy zsepit neki, hogy letörölje a koszt a pólójáról, majd felém indult. A két csaj vigyorogva nézett utána, majd bementek az épületbe.
-Te, ez oltári ciki volt.-röhögött Niall, mikor már csak pár lépés volt köztünk.
-Hát igen. Mit ne mondjak, beavattad az újakat.
-Nem is tudtam, hogy ilyen dögös csajok fognak ide jönni.
Én sem hittem. Az a lány...csodaszép volt. Gondoskodom róla, hogy legyen egymáshoz közünk. És nem lesz ez nehéz, hisz úgy tűnt, rajong a bandáért. A csengő szakította meg gondolat menetemet, ezért összeszedtük a cuccunkat és siettünk a következő óránkra.

'Lili szemszöge'

-Azta...Niall Horan ráborította a kajáját.-ámuldozott Lucy még mindig a sokk hatása alatt.-láttad milyen szép a szeme?
-Igen Lucy, láttam-mosolyogtam legjobb barátnőmre majd beültünk a kémia terembe. Ez hihetetlen. Egy iskolába járok Harryvel és Niallal is. Mi lehet még ennél is jobb? Talán az, hogy észre is vesznek minket azon kívül, hogy a helyükön ültünk az udvaron. Ahha, álmomban.
Ez az óra is lazán telt, és mivel még nem kellett tanulni, hisz ez az első nap, Lucyval megbeszéltük, hogy elmegyünk a plázába. Utolsó óránkról is kicsöngettek, bepakoltuk az új szekrénybe az új könyveinket és az új tesi cuccunkat, majd elindultunk. Az ajtó üvegén keresztül láttam, hogy ott ál egy nagy seregnyi lány. Hűűű. Mekkora vízet zavar az, hogy ide jár a legnépszerűbb fiú banda két tagja is. Mikor kiléptünk az ajtón, Harry odafordult és rám mosolygott. Azt hiszem, a fejem rák vörös lett. Lucy köhécselt mellettem jelzés gyanánt, majd jobra pillantott. Odanéztem, és láttam, hogy Zayn, Louis és Liam baktat az iskolánk felé. Ez hihetetlen. Összepacsiztak Harryékkel és elindultak.
-Kövessük őket!-suttogta oda nekem Lucy.
-Megőrültél?? És ha észrevesznek??
-Nem mindegy? Már úgyis tudják, hogy kik vagyunk.
-Jó jó, igazad van. Benne vagyok, de óvatosak legyünk-szóltam oda neki-és tartsuk a távolságot.
Lopakodva igyekeztünk utánuk, és mikor rájöttem, hogy ők is a pláza felé sétálnak, kicsit megkönnyebbültem.

'Harry szemszöge'

Azt hiszik, hogy nem tűnt fel, hogy követnek minket? Ugyan. A srácokkal már teljesen beazonosítjuk ezeket a dolgokat.
-Izzasszuk meg őket. Menjünk be valami olyan helyre, ahová tuti nem jönnek utánunk.-ötletelt Louis.
-De várjatok. És ha tényleg véletlen az, hogy itt vannak?-szólt Zayn kicsit halkan.
-Áhh fordulj már hátra. Mióta jönnek arra amerre mi? Fél órája?
-Még csak 27 perce.-kötött bele Niall a mondanivalómba.
-Te inkább arra figyelj, hogy ne borítsd rá a fagyidat amit éppen eszel az emberekre, mint a suliban arra a csajra a hot dogodat.-röhögtem fel. Niall erre csak legyintett, és kanalazta tovább a fagylaltot.
Végül csak arra lettünk figyelmesek, hogy a két lány nincs mögöttünk. Megbeszéltük a srácokkal, hogy beülünk megnézni a Másnaposok új részét a boziba. Hatalmas adag kajával (Niall miatt) ültünk be a legutolsó sorba.
-Hé Hazz odanézz.-mutatott Liam két lányra akik éppen a helyüket keresték.
-Azok ők? Akik követtek minket?-szólalt meg Zayn is.
-Igen ők azok. Most megkapják a magukét.-mosolyogtunk össze Liammal és Zaynel. Már a reklám ment, mikor Louis visszatért a WC-ből és elfoglalta a helyét. Éppen a Twixem bontottam ki, mikor Niall megszólalt:
-Hé srácok, ott az a két lány. Nézzétek már, ott ülnek két sorral lejjebb.-mutogatott Niall és nyújtogatta nyakát, hogy jobban megbizonyosodjon felfedezéséről.
-Na ne mond te ész lény. Annyira elvoltál foglalva azzal, hogy megpróbálj lopni a popcornomból (ami sikerült is), hogy nem figyeltél arra, amikor megvitattuk, hogy megszivatjuk őket.-elhadartam Niallnek, hogy miket terveztünk és ő természetesen benne volt. Egy srác lepisszegett minket az előttünk lévő sorból, mire Louis hozzávágott egy szelet répát, amit még otthonról hozott. Pár percre rá elkezdődött a film.

I.fejezet 2.

Reggel már fél 6-kor ébren voltam és csekkoltam a facebookot. Bőven elég lett volna hétkor kelni, de nem bírtam aludni. Lucyt nem akartam felkelteni. Olyan édesen szuszogott mellettem. Zenét hallgattam és Temple Runt játszottam. Amikor hétkor megszólalt a One Way Or Another barátnőm telefonjából, kiugrottam az ágyból, és elkezdtem ugrálni és énekelni. Teljesen be volta pörögve. Lucy lenyomta az ébresztőt, mire én rászóltam, hogy azonnal tegyen be valami zenét. Így háromnegyed nyolcig hangos zene mellett készültünk össze.

Én ruhám:

Lucy ruhája:

Mivel az iskola csak 2 utcányira volt, úgy döntöttünk bemegyünk a szembe lévő kávézóba. Ez jó is lett volna, csak az volt a baj, hogy hosszú sor volt odabent. Mivel már majdnem nyolc óra volt, inkább elindultunk a suli felé. Baktattunk fel a lépcsőn, ám amikor beértünk az aulába, még a lélegzet vételünk is visszhangzott a csendben. Nem értettük, hisz még csak 7:56 volt a telefon szerint. De amikor felpillantottam a faliórára, az 8:56-ot mutatott. Összenéztünk, és rohantuk megkeresni a termet, ahol négy éven keresztül fogunk aszalódni. Bő negyed óra keresés után végre benyitottunk a megfelelő terembe. Mindenki egy emberként fordult felénk. Elnézést kértünk, majd leültünk a két üresen maradt padba. Az osztály főnökünk, Mr. Fuller, megkért minket, hogy mutatkozzunk be a többieknek. Amikor kiálltam az osztály elé, megpillantottam valakit. Igen, Stefan telefonozott az utolsó padsorban. Mikor megszólaltam, rögtön felkapta a fejét és rám nézett. Kacsintott egyet, majd folytatta előző tevékenységét. 

Gyorsan Lucy is bemutatkozott, majd kicsöngettek. Mindenki sietett kifelé, hogy körbenézzen. Mi úgy döntöttünk lemegyünk az udvarra és leülünk valahova. Találtunk is egy padot. Odasiettünk, mielőtt valaki lefoglalná. Leültünk, én pedig bedugtam a fülembe a zene lejátszót. Épp a Last First Kiss  szólt teljes hangerővel, mikor Lucy megbökött. Kitéptem fülemből a fülest és kérdőn ránéztem.

-Odanézz!-szólt érdekes hangon a barátnőm, és a kijárat felé mutatott. Elkezdtem fürkészni a terepet. És megláttam azt, amitől Lucy szinte elájult.......

Szereplők

Lili Pierce:

Lucy Mayer:

Harry Styles:

Zayn Malik: 

Louis Tomlinson: 

Liam Payne:

Niall Horan:

Stefan Benett:

I.fejezet 1.

-Lili csengettek!-kiabált nekem anya a konyhából. Felpattantam és nyitottam az ajtót. Legjobb barátnőm, Lucy állt előttem. 

-Liliiiiiii!!!!! Boldog szülinapot!!-sipítozott, miközben ugrált és puszilgatott.

-Köszönöőőőm.-mosolyogtam rá nagy boldogan. Felmentünk a szobámba beszélgetni egy tábla csoki kíséretében.

-Tessék…itt az ajándékod. Remélem tetszik. Átnyújtott egy zacskót, amibe rögtön bele is kapaszkodtam, és elkezdtem tapogatni, hogy mi is lehet a csomag tartalma. Egy One Directionos Iphone hátlap volt benne.

-Úramisten!!! Nagyon köszönöm!!-ugrottam Lucy nyakába.

-Igazán nincs mit. Tudtam, hogy tetszeni fog.

-igen. tényleg köszönöm.-öleltem meg ismét.

-El sem hiszem, hogy holnap végre gimisek leszünk.-váltott témát hírtelen Lucy.

-Hát igen. Ez tényleg furcsa lesz. Azért kicsit hiányozni fognak a többiek.

-Nem mindenki.-nézett rám sandán.

-Jó jó, nem mindenki. Stefant nem fogom hiányolni.

-Beszéltetek a szakítás óta?

-Nem, de nem is baj.

Mit is mondhatnék Stefaról? Két éve jártunk, mikor kiderült, hogy fél éve megcsal az egyik barátntőmmel, Hope-val. Megbocsájtottam neki, hiszen szerettem. Aztán nyáron, amikor elmentünk ketten nyaralni L.A.-be, minden jól alakult. Legalábbis ezt hittem. Lementem reggel úszni a szálloda medencéjébe. Körübelül fél óra múlva, amikor visszamentem a szobába, Stefan nem volt sehol. Gondoltam mindjárt jön, elment reggeliért vagy ilyesmi. De amikor már vagy egy órája nem jött vissza, elkezdtem keresni. Egy lánnyal összeismerkedtem még második nap vacsora közben. Átmentem hozzá, hátha látta valahol Stefant. Mikor ajtót nyitott nekem, éppen csöpögött róla a víz, és teste körbe volt tekerve egy lila törülközővel.

-Ki az kincsem?-hallottam a hangot…tudtam, hogy Stefan az. Könnyes szemmel fordultam meg, és rohantam vissza a lakosztályomba csomagolni. Hazaérkezésem után egy napra utánam jött, hogy bocsánatot kérjen, de szakítottam vele. Ezután egy héttel már összejött Hopeval, akivel azóta egy szót sem váltottam. Stefanhoz hasonlóan.

-Hahó Lili!-csettintgetett szemem előtt Lucy-jól vagy? 

-Igen-igen. Csak elbambultam. Mit kérdeztél?

-Azt, hogy alszol-e ma nálam, és akkor holnap apa elvisz minket reggel suliba? Természetesen igent mondtam, és már össze is szedtem minden fontos cuccomat. Lecsörtettünk a lépcsőn, engedélyt kértem anyától, hogy mehessek, és már indultuk is. Lucynál még filmet néztünk meg beszélgettünk, de olyan 11 felé már aludtunk. Mielőtt elaludtam volna, a holnapi napomon gondolkoztam...