-Lili csengettek!-kiabált nekem anya a konyhából. Felpattantam és nyitottam az ajtót. Legjobb barátnőm, Lucy állt előttem.
-Liliiiiiii!!!!! Boldog szülinapot!!-sipítozott, miközben ugrált és puszilgatott.
-Köszönöőőőm.-mosolyogtam rá nagy boldogan. Felmentünk a szobámba beszélgetni egy tábla csoki kíséretében.
-Tessék…itt az ajándékod. Remélem tetszik. Átnyújtott egy zacskót, amibe rögtön bele is kapaszkodtam, és elkezdtem tapogatni, hogy mi is lehet a csomag tartalma. Egy One Directionos Iphone hátlap volt benne.
-Úramisten!!! Nagyon köszönöm!!-ugrottam Lucy nyakába.
-Igazán nincs mit. Tudtam, hogy tetszeni fog.
-igen. tényleg köszönöm.-öleltem meg ismét.
-El sem hiszem, hogy holnap végre gimisek leszünk.-váltott témát hírtelen Lucy.
-Hát igen. Ez tényleg furcsa lesz. Azért kicsit hiányozni fognak a többiek.
-Nem mindenki.-nézett rám sandán.
-Jó jó, nem mindenki. Stefant nem fogom hiányolni.
-Beszéltetek a szakítás óta?
-Nem, de nem is baj.
Mit is mondhatnék Stefaról? Két éve jártunk, mikor kiderült, hogy fél éve megcsal az egyik barátntőmmel, Hope-val. Megbocsájtottam neki, hiszen szerettem. Aztán nyáron, amikor elmentünk ketten nyaralni L.A.-be, minden jól alakult. Legalábbis ezt hittem. Lementem reggel úszni a szálloda medencéjébe. Körübelül fél óra múlva, amikor visszamentem a szobába, Stefan nem volt sehol. Gondoltam mindjárt jön, elment reggeliért vagy ilyesmi. De amikor már vagy egy órája nem jött vissza, elkezdtem keresni. Egy lánnyal összeismerkedtem még második nap vacsora közben. Átmentem hozzá, hátha látta valahol Stefant. Mikor ajtót nyitott nekem, éppen csöpögött róla a víz, és teste körbe volt tekerve egy lila törülközővel.
-Ki az kincsem?-hallottam a hangot…tudtam, hogy Stefan az. Könnyes szemmel fordultam meg, és rohantam vissza a lakosztályomba csomagolni. Hazaérkezésem után egy napra utánam jött, hogy bocsánatot kérjen, de szakítottam vele. Ezután egy héttel már összejött Hopeval, akivel azóta egy szót sem váltottam. Stefanhoz hasonlóan.
-Hahó Lili!-csettintgetett szemem előtt Lucy-jól vagy?
-Igen-igen. Csak elbambultam. Mit kérdeztél?
-Azt, hogy alszol-e ma nálam, és akkor holnap apa elvisz minket reggel suliba? Természetesen igent mondtam, és már össze is szedtem minden fontos cuccomat. Lecsörtettünk a lépcsőn, engedélyt kértem anyától, hogy mehessek, és már indultuk is. Lucynál még filmet néztünk meg beszélgettünk, de olyan 11 felé már aludtunk. Mielőtt elaludtam volna, a holnapi napomon gondolkoztam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése