I.fejezet 2.

Reggel már fél 6-kor ébren voltam és csekkoltam a facebookot. Bőven elég lett volna hétkor kelni, de nem bírtam aludni. Lucyt nem akartam felkelteni. Olyan édesen szuszogott mellettem. Zenét hallgattam és Temple Runt játszottam. Amikor hétkor megszólalt a One Way Or Another barátnőm telefonjából, kiugrottam az ágyból, és elkezdtem ugrálni és énekelni. Teljesen be volta pörögve. Lucy lenyomta az ébresztőt, mire én rászóltam, hogy azonnal tegyen be valami zenét. Így háromnegyed nyolcig hangos zene mellett készültünk össze.

Én ruhám:

Lucy ruhája:

Mivel az iskola csak 2 utcányira volt, úgy döntöttünk bemegyünk a szembe lévő kávézóba. Ez jó is lett volna, csak az volt a baj, hogy hosszú sor volt odabent. Mivel már majdnem nyolc óra volt, inkább elindultunk a suli felé. Baktattunk fel a lépcsőn, ám amikor beértünk az aulába, még a lélegzet vételünk is visszhangzott a csendben. Nem értettük, hisz még csak 7:56 volt a telefon szerint. De amikor felpillantottam a faliórára, az 8:56-ot mutatott. Összenéztünk, és rohantuk megkeresni a termet, ahol négy éven keresztül fogunk aszalódni. Bő negyed óra keresés után végre benyitottunk a megfelelő terembe. Mindenki egy emberként fordult felénk. Elnézést kértünk, majd leültünk a két üresen maradt padba. Az osztály főnökünk, Mr. Fuller, megkért minket, hogy mutatkozzunk be a többieknek. Amikor kiálltam az osztály elé, megpillantottam valakit. Igen, Stefan telefonozott az utolsó padsorban. Mikor megszólaltam, rögtön felkapta a fejét és rám nézett. Kacsintott egyet, majd folytatta előző tevékenységét. 

Gyorsan Lucy is bemutatkozott, majd kicsöngettek. Mindenki sietett kifelé, hogy körbenézzen. Mi úgy döntöttünk lemegyünk az udvarra és leülünk valahova. Találtunk is egy padot. Odasiettünk, mielőtt valaki lefoglalná. Leültünk, én pedig bedugtam a fülembe a zene lejátszót. Épp a Last First Kiss  szólt teljes hangerővel, mikor Lucy megbökött. Kitéptem fülemből a fülest és kérdőn ránéztem.

-Odanézz!-szólt érdekes hangon a barátnőm, és a kijárat felé mutatott. Elkezdtem fürkészni a terepet. És megláttam azt, amitől Lucy szinte elájult.......