I. fejezet 7.

Nagyon szépen köszönöm az új kommenteket. Örülnék, ha most is kapnék kommenteken és néhány feliratkozót. Holnap sajnos nem tudok új részt hozni, de ma lehet lesz még egy. :D




-Igen? -szóltam bele bizonytalanul a telefonba-
-Harry!! -örült a lány a vonal túlsó végén-hogy aludtál?
-Köszönöm, jól.
-Jajjj úgy hallom nem vagy valami jókedvű -nyávogta, én pedig legszívesebben rácsaptam volna a telefont annyira idegesített -akkor áll a mai találkozó?
-Hát, eléggé rosszul vagyok, de ha gondolod gyere át .válaszoltam, amin még én is meglepődtem. Letettem a telefont mielőtt válaszolhatott volna. Miért csinálom ezt? Miért hívtam ide? Nem baj. Ha nagyon gáz a csaj, majd valami ürügyet keresek és elzavarom.

Egy óra múlva csengettek. Kedvtelenül botorkáltam le a lépcsőn. Mikor kinyitottam az ajtón, az a lány állt ott.
-Harryyyyyy!!!! -sipítozott erősebben és vékonyabban mint a telefonban -de jó hogy látlaaaaak -majd a nyakamba ugrott és nevetett. Huh..tuti, hogy nem kerek.
-Inkább gyere be, oké?
Leültünk a konyhába. Amíg kávét főztem a lány csak mesélt. Mondta az unalmasabbnál is unalmasabb történeteit, de legalább nem gondoltam arra a csajra a suliból.
-Hahóóóó Harry, figyelsz? -integetett bamba arccal az enyém előtt.
-Persze. Mit is kérdeztél?
-Azt, hogy van-e kedved folytatni, amit tegnap este megzavartak.
-Hogy mi? -fogalmam sem volt arrúl, hogy mit hord ez itt össze -miért, mit zavartak meg?
-Nem emlékszel? Éppen a kanapén feküdtünk és nagyon egymásra koncentráltunk, mikor valaki kopogott. Próbáltalak visszatartani, de azt mondtad, lehet fontos. Szóval kinyitottad az ajtót és valami barna hajú lány volt ott, aki téged keresett. Azt mondta, hogy meg akar beszélni veled valamit, mire én kimentem a magamra tekert takaróban. Úgy emlékszem vigyorogva átkaroltál, mire a lány elszaladt.
-Mi? -nem hittem a fülemnek. Mint kiderült Britanyninek hívták a csajt, újra elmondta. Én ledöbbenve hallgattam még egyszer a történetet.

'Lili szemszöge'

Egy újabb átsírt éjjel után, amit legjobb barátnőm, Lucy is végig virrasztott, nem voltam szomorú. Egy ideje Directioner vagyok, de az, hogy egy iskolába járok Harryvel, ráébresztett, hogy nem olyanok mint a riportokban, klippekben vagy interjúkban. Ez van.

A suliban komótosan sétálgattam a folyosón. Lucyt megkértem, hogy kicsit hagyjon egyedül, aki addig azzal a sráccal kezdett el beszélgetni, akivel a büfénél ismerkedett össze. Ben jófejnek tűnik és passzolnának is Lucyvel. Éppen az egyik lépcsőfokon ültem, mikor egy hangos társaság közeledett. Felnéztem, majd észrevettem, hogy ez Harry és Niall társasága. Harry annak a lánynak a kezét fogta, akivel tegnap együtt fetrengett. A csaj, Britany a suli cicababája. Ez alatt az egy hét alatt már hallottam róla érdekes sztorikat. Állítólag úgy került be a suliba, hogy az anyja lefeküdt az igazgatóval Őszintén szólva ezen nem lepődnék meg, hiszen a lánynak nem nagyon terjed tovább a gondolkodása a sminken, ruhákon és a facebookon túl. Miközben elsétáltak mellettem, Britany mégjobban Hazza oldalához nyomult, hogy az értésemre adja: ő jár vele és nem én. Ez eléggé egyértelmű volt már tegnap este is. Csak egy baj volt...menthetetlenül beleszerettem Harrybe. Soha az életbe nem lesz akkora szerencsém, hogy pont Ő engem választ. Ez örökké egy álom marad...egy szép álom. Mikor már kellő távolságban voltak, utat engedtem könnyeimnek. Nem bírtam itt maradni, bementem az orvosiba és egy idétlen ürüggyel hazaindultam.