I. fejezet 4.

    Sziasztok. Nem tudom, hogy hányan olvassátok a blogomat, de kérlek szépen kommenteljetek, hogy tudjam, jó-e amit csinálok :D Szeretnék egy társ írót is, úgyhogy arra is várok jelentkezőket :Dd

       

Már javában tartott a film, de egy percet sem voltam képes figyelni. Csak néztem azt a barna hajú lányt ahogy mozog, ahogy a haját felköti, mert gondolom belelógott a szemébe. Amikor felnevetett, elmosolyodtam. Egy darab gumicukor landolt a bal combomon. A srácok felé néztem, akik mutogatták, hogy dobjam oda a csajokhoz. Elvigyorodtam és előredobtam a béka alakú gumicukrot. Pechemre a szöszit találtam el, aki csak odakapott a fejéhez, de nem nézett hátra.

-Béna vagy tesó - röhögött rajtam Louis - ezt figyeld. És eldobott egy egész zacskónyi gumimacit. Az előttünk lévő négy-öt sor kapott az édességből rendesen. Annyira nevettem a szitun, hogy a könnyem is kicsordult. A terem minden irányából rossz indulatú megjegyzések röpködtek felénk. Legalább felráztuk a dolgokat. A két lány mit sem törődve az egésszel összeszedték az ölükbe hulló cukrokat és hátradobták felénk. Vajon tudják, hogy mi vagyunk? Nem hinném...ahhoz túl bátrak. Az egyik maci a szememet találta el, amitől kb 2 percig nem bírtam kinyitni azt. 

-Ez a háború vérre megy -mondtam mire a fiúk ''húúúúú''-ztak egy sort. Felálltam, és egy sorral előrébb ültem, pont a lányok mögé. A kólámból felszívtam egy keveset a szívószálamba, majd a barna fölé tartottam azt, és szépen lassan elkezdtem a tarkójához belecsöpögtetni az üditőt. Felsikoltott, felugrott a helyéről és rám nézett. Küldtem felé egy önelégült mosolyt, majd visszavánszorogtam a helyemre. Lepacsiztam Liamékkel és folytattuk a filmnézést. Mikor már a stáblista forgott, elkezdtünk összecuccolni. A lányok már sehol nem voltak. Mind az öten hazamentünk pihenni és készülni holnapra.

'Lili szemszöge'

Nem igazán kötött le ez a film. Nem volt rossz, de a többi része sokkal jobb volt. Viszont Harry annál inkább lekötött. Azok a zöld  szemek. Istenem, teljesen beleveszek amikor rám néz. De ő menő,  tökéletes, aranyos, vicces és szexi. Soha nem járna egy olyan lánnyal, mint én. Ezen gondolatok kíséretében sétáltunk haza Lucyval, ugyanis ma is nála alszom. Lefürödtünk, vacsoráztunk és már le is feküdtünk aludni. Kb hajnali három lehetett, amikor valaki dobálta az ablakot. Odasétáltam és kinyitottam. Ott állt teljesen egyedül az út közepén. Nem értettem mit keres itt, hisz holnap úgyis látni fogom és akkor is simán hozzám szólhatna ha akarna valamit.

-Felmehetek? -kérdezte Stefan eléggé hangosan.

-Cssssss! Felkelted az összes szomszédot. Mit keresel itt? -érdeklődtem.

-Látni akartalak.

-Minek? Ott van neked Hope. Őt akard látni, ne engem -közöltem vele mérgesen és már csuktam volna be az ablakot, mikor újra megszólalt.

-Hiányzol. -ezt nem tudtam elengedni a fülem mellett. Annak ellenére, hogy megcsalt nem is egyszer, még valahol szerettem őt. Tudom, hogy nem kellene, de ő volt nekem az első minden téren. 

-Komolyan?

-Igen. Minden nap gondolok rád. És most, hogy egy osztályba járunk ismét, és megint minden nap látni foglak, nem bírnám ki, ha nem lennél a barátnőm.

-És Hope? -kérdeztem gyanakodva.

-Már nyár közepe óta nem vagyunk együtt -ezt akartam hallani. Boldog voltam. Felnevettem és közöltem vele, hogy mostmár menjen haza aludni, majd holnap mindent megbeszélünk. Levakarhatatlan vigyorral feküdtem vissza az ágyba és aludtam el egy szempillantás alatt.

Szokásosan a One Way Or Another ébresztett, és így eszembe juttott Harry. De hisz nekem ő kell, nem pedig Stefan...de nem tudok neki ellenállni, és lehet nem is akarok. Elkezdtem készülődni, majd Lucy is lassan elment zuhanyozni. Ma reggel volt időnk elmenni a Starbucksba, így egy-egy jegeskávé és süti kiséretében sétáltunk be a suliba. Kinyitottam a szekrényem, hogy kivegyem a könyveket, mikor egy levelet pillantottam meg, amiben ez állt: 

    "Nagyon örülök annak, hogy tegnap éjjel meglátogattalak. Minden szó igaz amit akkor mondtam. Szeretném, ha adnál nekem még egy esélyt. Gyere ebédszünetbe a padhoz legközelebbi fához. Én ott leszek. 

                  Stefan xx "

-Ezt nézd Lucy -nyújtottam oda neki a levelet. Gyorsan végig olvasta, majd elmosolyodott.

-De cuki! -mondta- és te mit akarsz?

-Nem tudom. Szerinted mit tegyek?

-Szereted őt? -kérdezte, és közben figyelte a reakciómat. Nagyot sóhajtottam.

-Igen Lucy. Szeretem. -vallottam be neki érzéseimet, mire ő megölelt.

-Akkor ne gondolkozz azon, hogy mit akarsz.

Besétáltunk a terembe, majd intettem Stefannak és leültünk. Eléggé nyugisan teltek az óráink. Lassan a tanárok kezdik unni a nyári élménybeszámolókat. Nem csodálom, hisz minden sztorit hallott már mindenki. 

Szinte mindenkit fellöktem, annyira igyekeztem a 'találkára'. Lucy mondott pár bátorító szót, majd beállt a büfé sorába egy fiú mögé, akivel el is kezdtek beszélgetni. Mikor kiléptem az udvarra, azonnal megpillantottam Stefant, ahogy ül a fűben és a telefonján ügyködiki. Elindultam felé, majd mikor észrevett mosolygott, eltette a telefonját és elindult felém. Mikor alig két méter volt kettőnk között mindketten megálltunk. Kérdő tekintettel nézett rám, mire én csak kuncogva lehajtottam a fejem. Mikor felnéztem, már csak pár centi volt kettőnk között. Mielőtt észbekaphattam volna, a derekamnál fogva közelebb húzott és megcsókolt.